A megelőző faanyagvédelem tervezése

A faszerkezetek hosszútávú tartósságának biztosításához elsősorban a szerkezeti, másodsorban a nem szerkezeti, vagyis burkolati, járófelületi funkciót ellátó faanyag védelmét meg kell oldani.

Számos bosszúságtól kímélhetik meg magukat a kivitelezők és építtetők, ha a tervezett faanyag alkalmazását, felhasználását a faanyagvédelmi szempontok figyelembevételével tervezik. Ezt a tapasztalatok alapján nem lehet eleget hangsúlyozni. A faanyagvédelem költségei a kivitelezés egyéb költségeihez mérten elenyészők. A szakszerűség és/vagy a védőkezelések elmaradása vagy hibás elvégzése azonban szélsőséges esetben a faszerkezet gyors tönkremeneteléhez vezethet. A felújítás vagy újraépítés többletköltségei és az ezzel együtt járó bosszúságok, pedig elkerülhetőek.

A statikai és egyéb épületszerkezeti tervezések mellett a felhasználás jellegétől és mértékétől függően a faanyagvédelmet is tervezni kell. Az alábbiakban az ezzel kapcsolatos szempontok és lépések kerülnek bemutatásra.

A megelőző faanyagvédelem a beépítésre kerülő illetve már beépített, de még nem károsított faanyagokra vonatkozó tevékenység. A tervezésnél két alapvető szempontot kell kiindulásként alapul venni, melyek:

  • a felhasznált fafaj;
  • az alkalmazási környezet (nedvesség, napsugárzás, közvetlen emberi, állati vagy növényi környezet stb.)

A két szempont összefügg. Az építőiparban használatos fafajok tartóssága, vagyis a külső biotikus és abiotikus károsító hatásokkal szembeni ellenállóképessége változó. Azok a fafajok, melyek jól ellenállnak a szélsőséges körülményeknek, a tartós fafajok. Ilyen például a vörösfenyő, tölgy, akác, szilek, stb., illetve a kevésbé ellenálló vagy nem tartós fafajok, mint az erdeifenyő, feketefenyő, lucfenyő, nyárak, füzek, éger, stb. Természetesen a két szélsőség közötti átmenetről is beszélhetünk.

A tartós fafajok a szilárdságukat jelentősebb vegyszeres védőkezelés nélkül vagy kisebb védőszer behatással, hosszútávon megtartják szélsőséges időjárási körülmények között is. Az akác például a tilliszesedése miatt a favédőszert csak nagyon kis mértékben szívja fel, de ez a tulajdonsága az egyéb gomba és rovarfertőzések ellen természetesen megvédi.

A nem tartós fafajokat azonban vegyszeres védőkezelésben kell részesíteni, különösen az időjárásnak kitett helyeken, ahol csak mélyvédelemmel ellátva lehet hosszútávon használni.

Az igazi megelőző faanyagvédelem a faszerkezetek tervezésénél kezdődik. A tervező feladata a kiviteli tervek elkészítésénél, hogy a beépítésre kerülő faanyag védelmére vonatkozó utasításokat megtegye. Neki kell a legjobban ismernie, hogy a felhasznált faanyag a szerkezeten belül milyen környezeti hatásoknak lesz kitéve. A fentiek figyelembevételével a legfontosabb szempont, hogy a faanyag ne nedvesedjen. Ha ez mégis előfordulhat, a száradása biztosított legyen.

Megelőzésként a legegyszerűbb faanyagvédelem:

  • a jó szigetelés a nedvesedéssel szemben;
  • a szerkezet megfelelő szellőzésének biztosítása;
  • a páralecsapódás kiküszöbölése jó hőszigeteléssel, vagy ha az teljesen nem szüntethető meg, akkor az elvezetés vagy gyors száradás megoldás.

A megelőző faanyagvédelem tervezésének legfontosabb szempontjai:

  • a szükséges védelem időtartama alapján a kezelés jellege lehet átmeneti, azaz rövid időtartamú, vagy végleges, azaz tartósan megelőző;
  • a faanyag kitettségi körülményei (külső vagy belső tér, hő, légköri és nedvességi viszonyok, stb.);
  • az egészség és környezetvédelem szempontjai;
  • az alapanyag (fafaj, fanedvesség);
  • a megvalósítható faanyagvédelmi technológia lehetőségei;
  • a gazdaságossági kérdések.

Mindig a feladatnak legjobban megfelelő anyagok és technológiák alkalmazásával érhetők el a legjobb faanyagvédelmi eredmények.

A lehetőségek figyelembevételével meg kell határozni a célnak leginkább megfelelő védőszert és faanyagvédelmi technológiát. E két tényező egymással összefügg. Pontosan meg kell adni a hatásos védelemhez szükséges favédőszer mennyiségét felületi egységre (g/m2, l/m2) vagy fatömeg egységre (kg/m3, l/m3) vetítve. A hatásos favédőszer egységnyi felületre vagy fatömegre vonatkozó mennyiségét a favédőszer gyártók és forgalmazók is megadják. Garanciát a termékük hatékonyságára csak akkor adnak, ha az előírásaiknak megfelelően történt a favédőszer bevitele a faanyagba.

A védőkezelés előkészítése:

A faszerkezetek építéséhez olyan faanyagot szabad használni, amely a szabványokban előírt károsítás mértékét nem éri el. Az építőipari faanyag ugyanis az erdőben és a fűrészüzemben felvágás előtt és után is károsodhat. Kéreg és háncs a faanyagon nem maradhat.
Az építési célú faanyagot felhasználás előtt jól szellőző helyen, hézaglécezett máglyákba rakva kell tárolni, a talajtól megemelve.

Beépítés előtt a védőkezelést a tervező által előírt módon kell végrehajtani. A favédőszert a szükséges koncentrációban és a technológia betartásával kell a fába bevinni. A faanyagvédelem műszaki ellenőrzése indokolt. Az előírt favédőszer helyett másikat alkalmazni csak a tervező beleegyezésével szabad!
Ha a terv nem tartalmaz a faanyagvédelemre vonatkozó utasításokat, akkor azt a kivitelezőnek a tervezőtől meg kell kérdeznie, vagy szakértő bevonásával kell elkészíttetnie. A jól megtervezett épületekben a gombák- és rovarok károsításának veszélyét minimálisra lehet csökkenteni.

A favédőszeres védőkezelés minőségét befolyásoló tényezők

A kivitelezés feltételei, az alkalmazott módszerek és a favédőszerek használatának hatásossága a kivitelezésnél dönti el, hogy a kitűzött célt elértük-e, vagy nem. Ennek megfelelően a műszaki ellenőrzéseknél, a faanyagvédelmi kivitelezés megkezdése előtt, a feltételeket ellenőrizni kell.

A faanyagvédelem minőségét befolyásoló tényezők:

  • a kezelendő faanyag nedvességtartalma;
  • az alkalmazott favédőszer;
  • az alkalmazott favédőszer oldat koncentrációja;
  • a védőkezeléshez használt eszközök minősége és a kivitelezéshez való megfelelősége;
  • a védőkezelés időtartama;
  • az időjárási körülmények;
  • a faanyag védőkezelés utáni kezelése, tárolása.

A favédőszerek kiválasztásának alapelvei

A hazai piacon nagyon sok féle favédőszer található, a kivitelezést végzők bőséges kínálatból válogathatnak. Ahhoz, hogy a favédőszer felhasználható legyen számos előírás közül az alábbi legfontosabbaknak kell megfelelnie.

  • Az építési célú anyagokról Szállítói Megfelelőségi Nyilatkozat kell (3/2003. (I.25.) BM-GKM-KVVM együttes rendelet). Építési célú anyagnak minősülnek a favédőszerek és égéskésleltető szerek mellett a védőkezelt építőpari faanyagok is
  • Favédőszereket a következő dokumentumokkal szabad forgalomba hozni:
    • Biztonsági adatlap
    • Műszaki adatlap
    • Európai Műszaki Engedély vagy ÉME engedély ill. CE minősítés
  • Nem hozható forgalomba (33/2004. (IV.26.) ESZCSM rendelettel módosított 44/2000 (XII.27.) EÜM rendelet szerint)
    • Nátrium – dikromát tartalmú szer
    • Arzén tartalmú vegyületek, kivéve zárt technológiás telítőkben felhasználva
    • PCP 0,1 %-nál nagyobb koncentrációban történő használata
    • 1048/2005/EK Eu rendelet hatályán kívül eső biocid hatóanyagú szerek

A kivitelezések során ma is gyakran találkozhatunk olyan esetekkel, hogy a kivitelezők a számukra látszólagosan legolcsóbb favédőszert vásárolják meg. Kevesen számolnak utána, hogy a fajlagos költségek mekkorák. Ha ez mégis meghatározásra kerül, úgy próbálnak költségeket megtakarítani, hogy kisebb koncentrációt alkalmaznak, vagy csak „megmutatják” a favédőszernek a fát. Úgy próbálnak bizalmat kelteni a vevőkben, építtetőkben, hogy nagyobb mennyiségű, általában zöld színű profestéket kevernek a favédőszer oldathoz. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy a favédőszer mennyisége kimutatható a faanyagban a favédőszer gyártók által a szerekhez adott reagens anyagok segítségével.

Gyakran a kivitelezés ellenőrzésekor derül ki az is, hogy a szer már vagy még nem hozható forgalomba. Többször találkozhatunk lejárt, illetve érvénytelen minősítésű anyagokkal.

A legdurvább hiba az, amikor a kivitelező azt hiszi, hogy kombinált (gomba-, rovarmegelőző és égéskésleltető, egyébként víz hatására kioldódó, lúgos kémhatású) és kültérre ajánlott (fixálódó, gomba- és rovarmegelőző, talajjal, vízzel való érintkezésnek kitett helyekre ajánlott, savas kémhatású) favédőszer vegyítéséből égéskésleltető, gomba-, rovarmegelőző hatású és fixálódó szer lesz. Kevés vegyészeti ismerettel rendelkezők is beláthatják, hogy ez óriási tévedés. A keletkező vegyületről nem tudjuk, hogy mi lesz.

A gyártó által meghatározott mennyiségnél kevesebb favédőszer bevitele a fába a védőkezelés hatástalanságát vonja maga után. Ezt bizonyítják azok az esetek, amikor az építtetők néhány évvel a kivitelezés befejezése után azzal a panasszal élnek, hogy a szerkezeti és burkolati faanyagaikon például rovarrágásokat észleltek.

A beszívódott favédőszer mennyiségét az oldat koncentrációjának, a faanyag nedvességtartalmának és a védőkezelés idejének, gyakoriságának ellenőrzésével, biztonsággal be lehet állítani.

Az alábbi ábra a faanyagba bevitt favédőszer mennyiségét mutatja a kezelési idő, a fanedvesség és az oldatkoncentráció összefüggésében.

A leírtak alapján látható, hogy a biztonsággal vállalható faanyagvédelemhez széleskörű ismeretek szükségesek. Ha ezek nem állnak rendelkezésre a további kellemetlenségek elkerülése érdekében kérjük ki szakemberek tanácsát.

Hivatkozás: Németh László, „Faanyagok és faanyagvédelem az építőiparban” c. szakkönyv

 

A megelőző faanyagvédelem tervezése