Országokat átívelő szakmai kirándulás

Idén Októberben Egyesületünk merészebb tagjai hosszú útra indultak. Nem, mi még nem tervezzük elhagyni az országot. Utazásunk végcélja, Svájc, közelebbről Bázel városa volt, a Holz Messe Faipari kiállítás és ácsverseny. Hogy ne unatkozzunk a hosszú úton, a szervezőknek köszönhetően több érdekes megállót tartottunk. Első megállónk Ausztriában Gleinstattenben a Tondach AG helyi gyára volt. Havasi Richárdnak köszönhetően idegenvezetőnk és tolmácsunk is volt. A kerámiacserép és téglagyártás gyártástechnológiai ismertetése után, ebéddel vártak minket. Búcsúzóul idegenvezetőnknek átadtunk egy szépen csomagolt Tegy-kalapács sörnyitót. Itt jegyezném meg, hogy minden idegenvezetőnk kapott ilyet, és sörivó népek lévén látszólag örültek is neki. Ezután a Tondach képzési központjában villám oktatást kaptunk a német vápa készítés rejtelmeiből.

teto1

Utunk ezen a napon már csak a szállásunkra vezetett, Salzburgba, ahol kisebb foglalási félreértés miatt féltünk, hogy nem fogadnak minket. Ács Patrik – akinek a szállások foglalását ezúton is köszönjük – gyorsan orvosolta a problémát, annak ellenére, hogy akkor egy kontinens választott el minket. Másnap reggel Németország Ainring-Hammerau településén megnézhettük az ország legnagyobb fazsindelygyárát. Napi kapacitásuk 15m2, tehát joggal vetődik fel a kérdés, hogy akkor a többiek mit csinálnak? A rövid, de annál tartalmasabb látogatás alatt betekintést nyertünk a fazsindely hagyományos kézi, és gépesített készítésébe. A kézi változatot egy páran ki is próbálhattuk.

teto2

Maradjunk annyiban, hogy hiányzott a rutin a kezünkből. Jobb híján ettől a naptól kezdve a tolmács szerepén már jómagam töltöttem be, itt kérnék elnézést mindenkitől, de helyenként komoly nehézségekbe ütköztem, főleg mikor Zaki teljesen felesleges kérdéseket szeretett volna lefordítatni, amiket még magyarul sem értettem. Innét Traunsteinbe vitt az utunk, ahol egy Bajor kamarai képzési központot járhattunk be töviről-hegyére. Furcsa volt, hogy Piltman Miki, akinek a programok jelentős részét köszönhetjük, annyi információt adott, hogy mindenhol vár minket egy ember, menjünk bátran. A központba érkezve több információ hiányában – tőlem teljesen szokatlanul – bátortalanul léptem be érdeklődni. A mai napig nem tudom, hogy ki volt az az ember, aki szembejött velem a lépcsőn, de megmutatta minden részlegüket és ez a lényeg. Nehéz leírni, amit itt szerintem többen is éreztünk. A lemaradásunk az oktatás terén legalább 30 év, de inkább behozhatatlannak tűnik. Az autó villamosság tanműhelyében nem Trabanttok sorakoztak, a lakatos műhelyben több CNC gép volt mint kalapács, hogy csak párat emeljek ki a látottakból. Jó vendéglátóhoz méltóan itt is meleg ebédet kaptunk és kedves szavakat búcsúzóul.

teto3

Mivel időnk engedte, útközben betértünk egy skanzenbe. Sajnos a számunkra érdekesnek tűnő fűrészüzem le volt zárva. Az épületek finom kidolgozását és fakötéseit megcsodáltuk, majd buszra szálltunk.

teto4

Az este Friedrichshaffenben ért minket, hát gondoltuk megszállunk itt, ha már volt foglalva szállás. A reggel mint minden nap, Falusi Tibi ízletes pálinkájával jól indult. Izgatottan vártuk, hogy elinduljunk Bázelba. Az út hosszú volt, egy örökkévalóságnak tűnt. Megérkeztünk. A bejáratnál Piltman Miki már várt ránk.

teto5

Hogy miért volt már ott? Nem csak azért, hogy valaki megvegye előre a jegyeinket a Messére. Itt rendezik meg minden páros évben, a svájci kamara által megszervezett ács tanulók Európa bajnokságát. Ez volt utunk igazi célja, ugyanis egyesületünknek szoros kötődése van, az itt jelenlévő két magyar fiúhoz. Országunkat Miki fia, Gábor valamint Zaki öccse, Gergő képviselte. A fiatalok svájci, Német, Francia és Osztrák tanulókkal vették fel a kesztyűt, akiknek az oktatási rendszere magasan tornyosul a sajátunk fölé. A fiúk derekas helytállással, 11 és 13. helyen végeztek a 26 versenyző közül. Felkészítésükben Miki és Hantos Zoli, időt és energiát nem spórolva sokat kihoztak a srácokból és ők is magukból. Azt gondolom, igazán büszkék lehetünk rájuk. Abban a mezőnyben, stresszhelyzetben és teljesen magukra utalva megmutatták, hogy mire képesek.

teto6

A kiállítás, ottani nevén a Messe olyan volt nekünk, mintha belenézhettünk volna egy jós üveggömbjébe, ami a távoli jövőt mutatja. Ez volt egy ácsnak az igazi Mekka. Prémium faipari kis és nagygépek, cnc-k, és robottechnika mindenütt. Olyan anyagokat láttunk, amik igazán jövőbemutatóak.

teto7

A tartalmas nap végén elbúcsúztunk a mieinktől és visszaindultunk a szállodába. Kirándulásunk utolsó napján már csak a hazaút maradt. Élményekkel feltöltve kuporogtunk a busz szűkös ülésein és vártuk, hogy visszatérjünk a valóságba.  Szeretném megköszönni a remek szervezést Csizmadia Tibinek, Piltman Mikinek, Ács Patriknak. Ismét remek napokat töltöttünk együtt, remek programokkal.

teto8

Kovács Tibor

Országokat átívelő szakmai kirándulás